Az energiatároló akkumulátorrendszerek vízálló és légtömör teljesítménye az egyik fontos jellemzője annak, hogy különböző környezeti feltételek mellett is megbízhatóan működjenek. Annak érdekében, hogy az energiatároló rendszer ellenálljon a külső környezeti hatásoknak, mint például nedvesség, esővíz stb., szigorú vízállósági és légtömörségi vizsgálatokat kell végezni rajta. Íme néhány gyakori tesztelési módszer:
1 Nyomáscsillapítási módszer:
Ez az egyik leggyakrabban használt módszer a légtömörség vizsgálatára. Zárja le az energiatároló akkumulátor héját és töltse fel száraz levegővel vagy inert gázzal meghatározott nyomáson, majd zárja le a gázellátást és figyelje meg egy ideig a belső nyomás változásait. Határozza meg az akkumulátor tömítési teljesítményét úgy, hogy zárt nyomású környezetet hoz létre az akkumulátoron belül vagy kívül, majd figyelje a nyomás időbeli változásait. Ha szivárgási pont van az akkumulátorban, a kamrában lévő sűrített levegő a szivárgási ponton keresztül kifelé szivárog, aminek következtében a kamrán belüli nyomás fokozatosan csökken. Az érzékelő valós időben figyeli a légnyomás változásait, és belső algoritmusok segítségével kiszámítja a nyomásesés mértékét. A nyomásváltozás mértéke alapján kiszámítható a szivárgás mértéke.
A művelet lépései:Zárja le az energiatároló akkumulátor rendszer nyílását, és fecskendezzen be bizonyos nyomású száraz gázt a rendszerbe a csatlakozó felfújó eszközön keresztül. Állítsa le a felfújást, miután elérte a beállított nyomást, hogy egy ideig stabilizálja a rendszert. Ezt követően nagy pontosságú nyomásérzékelőkkel rögzítse a rendszer belső nyomásának időbeli változásait. Ha a nyomásesés a megadott tartományon belül van, az jó légtömörséget jelez. Például egy 30 kPa-ra beállított próbanyomású energiatároló akkumulátor-rendszer esetében 10 percen belül legfeljebb 1 kPa nyomásesés minősül minősítettnek.
Alkalmazható forgatókönyvek:Ez a módszer az energiatároló akkumulátor-rendszerek különböző specifikációihoz alkalmas, különösen a komplex tömítőszerkezetű, hatékonyan tesztelhető rendszereknél.
2 Buborék-megfigyelési módszer (vízbemerítési módszer):
Ez a módszer az akkumulátort vízbe meríti, majd megfigyeli, hogy nincsenek-e buborékok az akkumulátorcsomagban. Ha buborékok vannak, az azt jelzi, hogy az akkumulátorcsomag szivárog. Ezt a módszert azonban felváltotta a nyomásesés módszere és a hélium kimutatási módszer a lassú vizsgálati hatékonyság és a gyenge pontosság miatt.
A művelet lépései:Merítse vízbe az energiatároló akkumulátor rendszert az elektromos interfész kivételével (vízálló védelemmel), és állapítsa meg, hogy nincs-e szivárgás, megfigyelve, hogy nem keletkeznek-e buborékok. A megfigyelés megkönnyítése érdekében kis mennyiségű felületaktív anyagot adhatunk a vízhez, hogy csökkentsük a felületi feszültséget és megkönnyítsük a buborékok képződését.
Alkalmazható forgatókönyvek:Ez egy viszonylag intuitív módszer, amely alkalmas kis energiatároló akkumulátor-rendszerekhez vagy a kezdeti terméktesztelési szakaszban történő használatra, de bizonyos vízfoltokat okozhat a terméken.
3 Hélium tömegspektrométeres szivárgásérzékelő módszer:
Használjon héliumot nyomjelző gázként a nyomszivárgás észleléséhez. Nagyon nagy érzékenységgel rendelkezik, és rendkívül kis szivárgási nyílásokat is képes észlelni. A konkrét módszer a vizsgált alkatrész külső oldalának evakuálása vagy feltöltése háttérgázzal, például nitrogénnel, miközben héliumgázt fecskendeznek be a belsejébe; Ha szivárgás lép fel, a szivárgáson keresztül héliumatomok jutnak be az érzékelő üregébe, és észlelhetők.
A művelet lépései:Töltsön héliumgázt az energiatároló akkumulátor rendszerbe, és használjon hélium tömegspektrométer szivárgásérzékelőt a rendszeren kívüli szivárgásérzékelővel. A héliumgáz erős áthatolhatósága miatt, ha szivárgási pont van a rendszerben, a héliumgáz kiszivárog. A szivárgásérzékelő rendkívül kis mennyiségű héliumgázt képes észlelni, hogy meghatározza a szivárgás helyét és mennyiségét.
Alkalmazható forgatókönyvek:Ez a módszer rendkívül nagy pontosságú, és olyan energiatároló akkumulátor-rendszerekhez alkalmas, amelyek nagy víz- és légtömörséget igényelnek, mint például a víz alatti berendezésekben vagy a nedvességre rendkívül érzékeny környezetben használt energiatároló akkumulátorok.
4 Nyomáskülönbség-összehasonlító vizsgálati módszer
Bizonyos nyomást gyakorolva az akkumulátorra és a nyomásváltozások megfigyelésével a légtömörség meghatározható.
A művelet lépései:Szabványos szivárgásmentes referenciaanyagot kell egyidejűleg tesztelni a vizsgált energiatároló akkumulátor-rendszerrel. Egyszerre töltse fel mindkettőt azonos nyomású gázzal, majd egy nyomáskülönbség-érzékelővel figyelje a kettő közötti nyomáskülönbséget. Ha a vizsgálati folyamat során a nyomáskülönbség nagyon kis tartományon belül marad, az azt jelzi, hogy a vizsgált rendszer légtömörsége minősített.
Alkalmazható forgatókönyvek:Alkalmas energiatároló akkumulátor-rendszerekhez, amelyek nagy tesztelési pontosságot igényelnek. Ez a módszer hatékonyabb a különböző tételek vagy termékmodellek légtömörségének összehasonlításakor.
5 Közvetlen inflációs módszer:
Mivel az akkumulátorcsomagon általában vízálló és légáteresztő lyukak vannak, az akkumulátorcsomag közvetlenül felfújható a légtömörség ellenőrzéséhez. Csatlakoztassa a légtömörség-érzékelőt az akkumulátorcsomag vízálló légáteresztő nyílásához egy gázcsövön keresztül, hogy bizonyos mennyiségű sűrített levegőt be lehessen tölteni az akkumulátorcsomag belsejébe. Három felfújási, stabilizálási és tesztelési fázis után a légtömörség-érzékelő valós időben képes érzékelni az akkumulátorcsomagon belüli gázváltozásokat, és ez alapján megítélni, hogy nincs-e szivárgás az akkumulátorcsomagban.
6 Tesztelési folyamat:
A tesztelés elve:Legyen szó belföldi vagy külföldi légtömörség-vizsgáló berendezésről, a tesztelési folyamatnak a következő négy szakaszon kell keresztülmennie:
1. Inflációs szakasz
A készülék felfújó/kipufogó mágnesszelepe felfújásra kapcsol, a leválasztó mágnesszelep kinyílik, és a készülék elkezdi felfújni a mért tárgyat. A nyomásérzékelő nyomásértéke fokozatosan növekszik, amíg el nem éri a célnyomásértéket.
2. Feszültségstabilizáló fokozat
Miután a berendezés nyomásérzékelőjének nyomásértéke eléri a célnyomásértéket, a leválasztó mágnesszelep bezárul, leáll a felfújás, és a berendezés nyomásérzékelőjének nyomásértéke nemlineárisan csökken.
3. Tesztelési szakasz
Miután a berendezés nyomásérzékelője stabilizálódik, belép a lineáris süllyedés szakaszába. Ekkor a berendezés nullára állítja a nyomásesés értékét, újraindítja a számítást, és kiadja a vizsgálati eredményeket.
4. Kipufogó fokozat
A leválasztó mágnesszelep kinyílik, a felfújó kipufogó mágnesszelep elszívásra kapcsol, a mért tárgy belső gáza kiürül, és a berendezés nyomásérzékelője visszaáll 0 értékre.
Nyomásesési szabvány és szivárgási sebesség szabvány: Általában ezeket a fejlesztő részleg a termékfejlesztés korai szakaszában végzett többszöri bemerítési teszteken keresztül kapja meg, kombinálva az akkumulátor belső térfogatának kiszámításával.
A légmentes tesztelés folyamatparaméterei: A felfújási idő, a stabilizálási idő és a tesztelési idő beállítását a termékszerkezet és a gyártási ciklus alapján ismételten hibakeresni és ellenőrizni kell, valamint nagy mennyiségű adatelemzést kell összegyűjteni.
Szivárgási arány képlete
LRsccm=(V×∆p)/(Patm×t)
Az iparban a szivárgás mértéke általában: cc/min
Patm: Normál légköri nyomás
t: Tesztidő
∆ p: nyomásesés értéke
V: A mért tárgy térfogata szabványos szivárgási lyukak alapján számítható ki
